Dr. Jelinek Zsuzsa

háziorvos, énekes, édesanya

Vannak életek, amelyeket nem lehet egyetlen szóval leírni. Az enyém ilyen. A gyógyítás, a zene és az anyaság három külön világának tűnhet, számomra mégis egyetlen belső ív részei. Egyik sem áll a másik mellett véletlenül: mindegyik ugyanarról mesél, az emberről.

Orvosi diplomámat 2001-ben szereztem a Semmelweis Egyetemen. Háziorvosként és foglalkozás-egészségügyi szakorvosként indultam el azon az úton, amely később a neurálterápia és a komplementer medicina felé is megnyílt előttem. Egy idő után világossá vált számomra, hogy a test nem különálló részek gyűjteménye, hanem finoman összerendezett rendszer, amelyben minden összefügg mindennel.

A zene ugyanilyen természetesen él bennem. Nem dísz, nem mellékszál, hanem a lelkem másik nyelve. Az anyaság pedig a legmélyebb tapasztalat számomra: a szeretet legcsendesebb és legerősebb formája.

A rendelő, a színpad és az otthon számomra nem három szerep, hanem ugyanannak az életnek három arca.

515923868_24779158538352319_6100257234629461597_n

Hivatásom: gyógyítás emberséggel

A gyógyítás számomra soha nem pusztán szakmai feladat volt. Sokkal inkább jelenlét. Figyelem. Kapcsolódás. Annak képessége, hogy a tünet mögött meglássam az embert, a fájdalom mögött az élethelyzetet, a panasz mögött az egész történetet.

A rendelőbe nem esetek érkeznek, hanem emberek. Olyan emberek, akik fáradtak, bizonytalanok, sokszor régóta hordoznak valamit magukban. Egy mozdulat beszűkülését, egy visszatérő fájdalmat, egy testbe zárt feszültséget. Hiszem, hogy a gyógyítás ott kezdődik, amikor a másik ember azt érzi: itt valóban figyelnek rá.

Háziorvosként hamar megtapasztaltam, hogy a mozgásszervi panaszok kezelésében a hagyományos utak sokszor nem vezetnek elég messzire. Innen indult a keresésem, és így találtam rá azokra a módszerekre, amelyek ma is meghatározzák a szemléletemet: neurálterápia, kollagénterápia, skalp akupunktúra, Safe Laser. Ezek számomra nem külön technikák, hanem ugyanannak a gyógyító figyelemnek más-más formái.

A gyógyítás nálam nem távolságtartó szerep, hanem emberi találkozás.

517540335_24779158298352343_2992346605876476935_n

Életfilozófiám: a derű ereje

Hiszek a derű erejében. Nem a felszínes jókedvben, nem abban a könnyedségben, amely elfordítja a tekintetét a nehézségektől, hanem abban a csendes belső fényben, amely akkor is megmarad, amikor az élet éppen próbára tesz bennünket.

Az évek során megtanultam, hogy nem minden történik úgy, ahogyan elképzeljük. De minden történés hordoz magában valamit, ami formál, érlel, közelebb visz önmagunkhoz. A veszteség, a változás, az újrakezdés nem mindig könnyű, de gyakran éppen ezek írják át bennünk a lényeges dolgokat.

A derű számomra nem hangulat, hanem döntés. Egy belső igen az életre. Annak felismerése, hogy a felhők mögött akkor is ott van a fény, amikor éppen nem látjuk. Ez a szemlélet vezet a gyógyításban, a kapcsolataimban, és abban is, ahogyan önmagamhoz fordulok.

A derű nem azt jelenti, hogy nincs fájdalom, hanem azt, hogy van bennünk erő a fény felé fordulni.

Gyerekkorom: sokszínű út az orvoslás felé

Gyermekkorom emlékei színesek, mozgalmasak, sokféle irányba nyitottak. Békéscsabán nőttem fel, művészetekkel átszőtt közegben. Édesapám jogász doktor, festőművész és grafikus volt, így a szépség, a forma, az alkotás szeretete korán beleszövődött a világképembe.

Otthon természetes volt a zene, a rajz, a festés, a mozgás. Énekeltem, zongoráztam, táncoltam, rajzoltam, és közben már kislányként azt mondtam: orvos leszek. A szobám rendelővé változott, a gardrób váróteremmé, én pedig gyermeki komolysággal „gyógyítottam” a családot.

Talán már akkor elkezdődött bennem valami, amikor még nem tudtam nevén nevezni. A tudomány és a művészet nem két külön ösvény volt, hanem ugyanannak a belső útnak két oldala. Később az orvosi pálya vált hivatássá, de a művészi érzékenység végig velem maradt.

A gyermekkor sokszor előbb tudja, kik vagyunk, mint mi magunk.

Az éneklés – lelkem másik fele

Ha az orvoslás bennem a rendet, a felelősséget és a földi valóságot képviseli, akkor az éneklés a levegő, a tágasság, a belső szabadság. Nem választanom kellett a kettő között, hanem megtanulnom együtt élni velük.

A zene gyerekkorom óta jelen van az életemben. Tanultam, kerestem, formáltam a hangomat, és közben egyre inkább megértettem, hogy az éneklés számomra több, mint előadás. Jelenlét. Áramlás. Egy olyan belső tér, ahol a gondolatok elcsendesednek, és valami mélyebb szólalhat meg.

A Gloria Singersben három különböző női hang találkozik: opera, pop és jazz. Ez az együttállás számomra nemcsak zenei különlegesség, hanem szép jelképe is annak, hogy a különbözőségek nem elválasztanak, hanem harmóniává is tudnak összeérni.

Az éneklés számomra nem szereplés, hanem belső hazatalálás.

A jelen: három pilléren áll az életem

Ma úgy érzem, az életem három erős pilléren nyugszik. Ezek tartanak meg, ezekből táplálkozom, és ezek között keresem nap mint nap az egyensúlyt.

Az első pillér a lányom, Lili. Az anyaság megtanított arra, hogy a szeretet nem elmélet, hanem jelenlét. Figyelem. Türelem. Újrakezdés. A legfontosabb dolgokat nem könyvekből tanuljuk meg, hanem a szív csendes munkájából.

A második pillér a hivatásom. Az orvoslás az a tér számomra, ahol tudás, tapasztalat és emberség találkozik. Helyettesítő háziorvosként dolgozom, és az ügyeleti munka azért is fontos számomra, mert nem szeretnék elszakadni az akut betegellátás valóságától.

A harmadik pillér a művészet. Az éneklés, a színpad, a belső kifejezés, az önismeret felé nyíló figyelem. Ez az a rész bennem, amely nemcsak működni, hanem rezonálni is szeretne.

Akkor érzem magam igazán egésznek, amikor ez a három pillér egyszerre tartja bennem a csendet és az erőt.

Kérdés esetén vegye fel velem a kapcsolatot!

Telefonszám: +36 30 872 3977

E-mail: info@drjelinekzsuzsa.hu

Maya Gerinc és Egészségközpont
1055 Budapest, Honvéd u. 38.

502457317_24444916965109813_8746224573430069772_n

A weboldal Demján Sándor program keretében és támogatásával valósult meg