Vannak időszakok, amikor az ember nem új feladatokra, hanem csendre vágyik. Nem még több válaszra, hanem arra, hogy végre meghallja a saját belső hangját. Az önismereti csoportok és elvonulások számomra ilyen terek.
Olyan alkalmak, ahol a hétköznapok zaja lassan elcsendesedik, és helyet kap valami mélyebb figyelem. A természet közelsége, a közös jelenlét, a beszélgetések, a csend, a zene – mind ugyanabba az irányba terelnek: vissza önmagunkhoz.
Ilyen helyzetekben nem szerepek találkoznak, hanem emberek. Nem teljesítmény van, hanem valódiság. És sokszor éppen ebben a lelassulásban kezd el megmozdulni bennünk valami lényeges.
Néha nem előre kell menni, hanem mélyebbre.